https://www.youtube.com/watch?v=nwltCgkB6Pk
i m dead.
..h milyen jo is..cigizni a 10 m-es kőfalon
kifújni a füstöt, édes méreg
borús időben
így nem kell napszemüveg..úgyis eltört
sokáig nézek pislogás nélkül, addig amíg könnyezni nem kezdek
alattam a vonatsín a dombon
szakadék
felettem a végtelen ég..igaz a koli se vt meessze meg fúrták az utat de az ilyen tényezők nem zavarhatnak meg a végtelen melankólia átélésében
a szférák nyugalma..
ja meg a kazamata pincerendszer a kanyargós folyosóival..meséés
annyi minden..2 nap alatt
mm
eger zsír hely
csak
elhagytam a a hangmásos kitűzőm afeketét viszont
kiakadtam
és kerestem csomót az úton ahol jöttem de eltűnt..lehet h ez egy jel
de nembaj van másik
csak egy tárgy
a lényeg úgyis az amit a szív megőriz..
tudod milyen a hideg nedves kő
mellettem a szakadék
és nagyon vonzott a mélység
csak egy fordulás lefelé..
a sáros föld és a fű..mohaágyra feküdnék könnyű tavaszi ruhában és farmerkabátban
a képzeletem játszik velem állandóan
Eszembe jutnak szilánkok, amiket megeszek éjjelente, ezek emlékek, töredékek. Még egy nyáron vamerre északon bolyongtam, a határmenti hegységben.óriási szilfák között, hirtelen vihar jött pont egy felaprított fahasábokkal teli tisztáson. Egyik pillanatról a másikra, apámék még lejjebb voltak. ( ja még velük, de nagyon ritkán kirándultunk együtt )Végtelenenk tűnt, bár szerintem nem volt több pár percnél, ahogy eleredt. Hideg eső..nem nyárhoz illő. Mielőtt elkezdett volna zuhogni egytelen pillanatig csend lett még a szél is elállt, se lélegzet, se, madárhang se semmi.Egy kis erdei szerszámosházikó eresze alá húzódtam be. Sehol senki. Csak a pára, ahogy egyre magasabbra szállt. Mint valami mesében olyan szép volt..csak szívtam magamba, mintha félnék, hogy megfulladok. Vagy az élet csak pár percig tartana..egy makromolekulához képest biztos.
igen : gyakran félek.
