"Arcunkon maga a fény játszik-
mi erről mit sem tudunk.
Amint ezt meglátjuk, egyedül maradunk,
hisz nem ámíthatjuk tovább magunk.
És akkor megfogan a csend.
Csak viszonyulások vannak:
a szellő, és az illatok, miket hord...
emberek aligha.
Tűnő formáink a világűr szélső pontjaihoz feszítve gyűrődnek.
Ez maga a szépség.
A világ gyújtópontja szemünk legbelső magja.
Nem fordíthatjuk hát el az arcunk."
Tavasz a város peremén
2013.03.04. 23:17 Anni Moore
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://misterygirl.blog.hu/api/trackback/id/tr346415123
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
franz stein 2013.03.04. 23:30:37
Ez saját?
mistery girl 2013.03.05. 00:08:28
Ez éppen nem, találtam, de szoktam írni hasonlókat.
