Mesél egy vén királyról
a mélytengeri nép,
akinek szíve összetört, mint a madárszárny aképp.
Mihelyt a hold ezüst lett,
és csillagot fakaszt
vette a pipát s a fakupát,
akár egy vén paraszt.
S vele három hosszú árnyék,
ki parancsra vár,
s tündérországi hegedűn
mindétig muzsikál.
S elvitte az ifjú nyárban
a vágyteli világ,
mielőtt szívünk összetört,
mint tűzben a faág.
/ W. B. Yeats /
Ez a vers a Képtelen világ c. kötetből való, a vonaton olvastam, aztán a szállásunkon, ami igazából egy gyermekotthon, csomó könyv között ráakadtam ( a Hazánk szíve Budapest, lépkék és az Univerzum titkai c. könyvek mellett..) egy Wass Albert mesekönyvre..egy szomorkás történet a vízi királyról és lányáról, aki megszökött a mélyből egy kis hal segítségével, a parancs ellenére,hogy láthassa a tavakat, és többé nem térhetett vissza..éjjelente egy vízililiom szirmai óvták, és napközben a tavakat járta, hátha megtalálja a barlangot, ahol az ajtó van, ahol visszatérhetne..hiába..ő lett a Nap, éjjelente bánatosan foszforeszkáló Hold..
Volt egy gitár és egy szinti is, amiket ki is próbáltunk. Bár kissé viharvertek voltak, mert ugye a gyerkőcök játszani szoktak velük..jó kis móka, kár, hogy a billentyűk több, mint fele működött csak, vagy a beállított hangot torzította, éteri szférák majd hirtelen csilingelés vagy harmonikaszó, banjoo..:)
Az őzike bánatosan csillogó szemeiben láttam az erdőket, amire örökké vágyni fog és magam is láttam, feketén csillogott, a napot és a felhőket, ki tudja honnan jönnek és hová tartanak..de ebben a pillanatban összetartozunk.
https://www.youtube.com/watch?v=WyG7_yjM5bE&feature=related
**
