kavicshegyek

„A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, akár a fa a leveleit, míg nem egy szép nap elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi."Majd felhőket láttok, Majd réseket rajtuk, Majd fényeket, mely azokon átjut. Fent lebegtek, és nem jöttök vissza már.…

Tükrök, füst és remények kesze-kusza hálója egy zsemlére kenve.Zacskókat sodor a szél, videokazettaszalagok az ágakra akasztva, a telihold múlása és a felhők a tízemeletesek tövétől nézve, a graffitik a Tisza parton és az emlékezet homálya..csak az érzet a lényeg..a tények…

virágszirmokat és szöszmőket sodor a szél, ha éppen nem pihen meg a hintán, amíg felhők takarják az eget.Behunyom a szemem, vasárnapi ebéd a kertben, balkáni gerlék huhogása, látom is ott ül egy a vilanypóznán, de, hogy miért, mi a célja, ugye nem hiába..no soul, no…