---------------------
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~ 
~~~~~~~~~~~~~ csak suttogását hallom
ne hagyj egyedül
mert akkor érzem elnyel a sötét
bár virágszirom lennék , elfújna egy könnyű fuvallat
olyan sok gyönyörű hely van még
ahová nem visz el más
csak a képzelet
de vihar lesz aztán csend megint
a mámor, kábulat, füst és emlékekben élnek patakparti kövecskék
visszhangja az életnek
a halál
a tárgyak elkopnak
és én a hópelyhekkel szeretnék zuhanni
