----Füstölő árnyak,lépcsők, festett lábnyomok, sör, bor, pálinka, sütemény,mosoly, ki vagy te? szomorú angyal? különös,érdekel, a múlt nincs már,a kérdés maradt, a bizonytalanság, a sehogysemlesz jövő,de kapar a torkom, párás az ablak, halvány fényben olvadnak rajta a hópelyhek, zajos-zenés homály,az ajtó ki-be csukódik és keresem a választ.Mesebeli kis ösvények, süppeős, jéghideg fehérség, rárakódik az ágakra a háztetőkre, ébredő állomás, sötét van még. Kockás járólap, összefirkált fal, írok még valamit, hadd legyen meg az üzenet, talál látja majd valaki,aki hasonló..akinek az abnormális a normális.akinek, fáj, hogy ilyen torz lett a világ..
Hajnali orosházi express, néhány utas felszáll, nyöszörögve indul meg,majd robog tovább, suhan a kékesen derengő világ kis szeletén.
Telik az idő.Szakad a konfetti eső.Az erdőkben teljesen más.A fák régvolt titkokat őriznek, ha tudnának mesélni a régi épületek, kopott tárgyak..szem kinyit és
suhanás..le fel csukódnak a pillák.Épp lemenőben a nap ismét.erdők, falvak, hófedte földek és egyre távolabb.A megoldáshoz közelebb.
