Homokszemcsék..
Összeázott színpompás levelek bújnak össze fázósan a szürke aszfalton.
Esőcseppekből születő álomcseppek így estefelé olyan valószerűek..Ha felnézek a magasben rohannak a felhők a halványpiros tejfölszerű égen. Különböző alakzatok , formák, órákig lehetne nézni..és ha sokáig csak felfelé nézek, szinte megszűnik a föld eltűnik a határ és csak a gyorsan száguldó felhők maradnak..mintha óriási sárkányok, madarak repülnének. Mintha valamilyen léghajón utaznék épp, ami sebesen száll a célja felé..
Egy későőszi napon( kb. 3 éve) pont ilyen volt az ég. Vonatra vártam. Nem fújt a szél. Fenn mégis úgy suhantak a felhők távoli tájak felé, mintha Nesquvikot ittak volna tejszínhabbal..Irigyeltem őket. Olyan szabadok és könnyűek.Ha már nincs kedvük élni csak elkezdenek sírni és szertefoszlanak, eltűnnek. Nincs kötelességük, hogy muszáj élni. Bár tudnék úgy élni, ahogy szeretnék.
--
----
--
---
--
--Péntek esti beszélgetés,forrócsoki,olvasgatás a Monóban.Van ott egy igenhasznos könyvecske, csomó zenész és zene benne van, amit érdemes ismerni.Antikváriumban lehet meg lehetne találni.
Aztán Pí, a Requiem egy álomért rendezőjének első filmje. Szerintem zseniális. --és egy cseppnyi megvilágosodás--ezzel együtt összekuszálódás--ráébredés, a lét elviselhetetlen könnyűségére...:O..portished és massive attack, prodigy, chemical brothers, Aphew twin..spirál forma..a minták mindenhol ott vannak.a zenében is.a lüktetés és a dallamok..és minden összefügg. a káosz is egy rendszerre épül..
--
---
---
---
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
/ Weöres Sándor: Galagonya /
