Habár most szürke minden..kívül. De a képzeleten múlik, hogy milyennek látom..Színeket akarok látni..
Maga elé meredő délutáni bágyadt napfény, szikrázó nyári napsütés, a fákon üldögélő álmatag őszi derengés, a virágokban lakó tavaszi huncut napsugár..szép. Mind szép. Balzsamként fonja körül a lelket.
Mégis..
"Az alkony lilája és a hajnal ultramarinja ..na, ez az ami kitépi a szívedet"
Fájdalmasan szép.
Ahogy megcsillannak a fények a víztükrön és meghal a nap.
"..if i won't have to be your friend
daylight, daylight comes every time it's calling
daylight, daylight it goes away again now
don't let go don't let go of your heart
feel like your skin is burning into many drops of rain"
Tolnai Ottó verseinek felhasználásával készült képregénykiállítás , tegnap: borzongás, maradék meggylé, vízzel hígítottuk, mert túl édes volt. Hogy miért vonz mindaz, ami keserédes és elérhetetlen? Ki tudja..
"szittyós"szerda( E.B. Ellis után szabadon) ColorStar, aalomadalom.. csak álom a dalom
Cold and dry--fall and cry--I try to --this time I missing you wake up--waterfalls--keep my time--I fell in love with your make up--
It rain..and the earth is too far
and it fall..again
I was out of my brain
I walked here again
