Utólag a szept. 15-i koncertről.
....Since I was born I started to decay.
Now nothing ever ever goes my way..
~Every cloud is grey, with dreams of yesterday~
Átsüt a bőrön a kora őszi meleg. Szép naplemente a belvárosban, Arc-kiállítéás, kisteszkó zsemle ,szalámi és citromos sör a teljességérzethez. Egy falat boldogság.
Egy mosoly és nem érzed magad egyedül. Rengetegen vannak az utcákon, tereken, buszokon, metrókon. Mégis mindenki külön van.
Sötétedik.Érzem, ahogy múlik a fájdalom. Szép lassan enyhül majd belémhasít újból.. De ez már más , ez a gyógyító hullám, ami pár órára kiszakít a reménytelen hétköznapok szürkeségéből és repülni tanít.
Mikor vége lett sötét volt. Lassan lett derengés és közben halkan csilingelt a hangszórókban egy zongorán játszott dallam.
"And the voice that made me cry"
Villamos, 2 megálló, sör elrejtve a kendőben, séta,Dürer-kert, afterparti..Aztán hajnal és nincs álmodás csak a hűvös pesti éjszaka és az omlós falú bérház csigalépcsője.
"Someone to whom I could relate ,
Your needle and your damage done,
Remains a sordid twist of fate.
Now I'm trying to wake you up ,
To pull you from the liquid sky ,
Coz if I don't we'll both end up ,
With just your song to say goodbye.
My Oh My"
