minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés
nézve gyönyörű
távolodó nyomokat;
szememből hó hull
színünk, nagyságunk
m á s; pörgünk, pattogunk e g y
sötétség körül
- Csak rémeket látsz...
- Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is.
még egy madárfütty
tűhegy-gyors kis lyukat üt
a csönd sötétjén:
szívszúrásnyi átszökken
A Külső Fényből
Egy pille illeg
hajóm orrán: bámulom:
most ő kormányoz.
2010.04.22. 01:15 Anni Moore
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://misterygirl.blog.hu/api/trackback/id/tr146415403
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
